A Szentsimoni plébánia

A szentsimoni plébániát Paulini Imre építtette aki 1774-1781 között volt plébános. Ez a rozsnyói püspökség alakulásának időszaka. Addig Szentsimon Esztergomhoz tartozott. Korábban egy szerény kis paplak volt a kutmar-szögben. A tekintélyt parancsoló épület méreteit az indokolta, hogy a plébániához Alsó és Felső Hangony, Uraj, Susa és Jéne is hozzá tartozott. A rimaszécsi alesperesi kerület legnagyobb plébániája volt 2939 hívővel. Plébánosai nagy műveltségű, nagy tekintélyű emberek voltak. Több közülük teológiai és filozófiai doktor, az 1814-ben alapított rozsnyói papi szeminárium és papnevelde tanára volt. A plébánosok munkáját fiatal, energikus káplánok, segédlelkészek segítették, akik közül sok később elismert egyházi méltóság lett.

A község a telket adta az új plébániának. A nép fuvart és kézi napszámot. Követ a hangonyi (a törökök által elpusztított) pálos klastrom romjaiból hoztak. A vakolatlan pincében ma is láthatók. Téglát égettek helyben. /Agyagas alatt / Segélyt kértek Mária Teréziától a Cassa Parochórumból. Kaptak is 500 forintot. Az alapkövet 1776. május 17.-én tették le ünnepélyesen. A komoly épület 1777. szeptember 25.-ére készült el. Az összes építési költség 1270Ft és 88 krajcár volt. Ebből Paulini 770Ft-ot a maga pénzéből adott.
Az épületet később átalakították. Kívül oszlopos folyosó került elé. Belül előszobát képeztek ki és átrendezték a szobákat. Négy helyiségről leszedték a bolthajtást és lapos mennyezetet kapott. Az épület nyilvántartott műemlék jellegű. Az épület előtti háromszög alakú térség a plébániához tartozott kb. 1950.-ig. Közepén régi kis öntözőkút volt. Fák és gyümölcsbokrok voltak benne. Később elposványosodott, valószínűleg az útépítés után. Csomor Ernő Szentsimon története című kéziratában megjegyzi: "A plébánia is vizes. Régebben a pincében annyi víz gyűlt össze hogy ott mostak. /öregek elbeszélése után jegyzem /." A sokszori pincetöltés és betonozás miatt oly alacsony lett a pince, hogy nem lehet benne felegyenesedni ma már. 2007-ben már a falazatból csorgott a víz befelé, ezért inkább áttörette az egyháztanács a pince padozatot és kiásatták a kutat, amelyben ma is mindig van víz. Udvarára hátul istállók kerültek. A papok gazdálkodása miatt. Hozzá tartozott még az ún. csűrkert is. A mai Bíró a. Béla és a tanítóház között. Ebben 1850-ig csűr volt. Eladásra került. Ez a csűrkert valószínűleg egy testet képezhetett valaha a plébánia, később kántorlak és a régi iskola területével. A plébánia előtti Szent János kápolna (építve 1828) közelében külön káplánlakot is építettek 1830-ban, amelyet Csomor Ernő bontatott le 1950-ben, mivel akkorára már Szentsimon mindegyik filiáját elvesztette. Berendezését többször modernizálták, a plébánosok igényeinek megfelelően. Utolsó állandó lakója Csaba Lajos plébános volt.


websas.hu

KEZDOLAP TÖRTÉNET
HÍREINK PROGRAMOK
TEMPLOM
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK
FOTÓTÁR
LETÖLTÉS
FÓRUMELÉRHETOSÉGEINK

A Jézus-Szíve kápolna

A Jézus-Szíve kápolna Szentsimonban a "faluból" a "szurdok" felé haladva az út mentén található.
Építette Varga Máté Bálint 1918-ban, hálából, amiért haza segítette az Isten az első világháborúból. Lehetséges, hogy az építtető saját keze munkájával is hozzájárult, hiszen kőműves mesterként az 1955 évi templomvakolást is ő végezte. Buzgó katolikusként több évtizeden át a Szentsimoni Római Katolikus Egyháztanács egyik vezető embere volt. Plébánosa, Csomor Ernő feljegyzi, hogy 1957-ben V.M.Bálintnak "három papos" temetése volt. Hátramaradt rokonsága szerint a kápolna ács és asztalos munkáit Varga Máté István készítette. A kápolna karbantartására az építtető fia, Varga Béla hagyatékában külön adományról rendelkezett az egyházközség részére. Az egykori Szentsimon község ( ma Ózd város része) lakóinak "fogadott egyházi ünnepe" volt Jézus szíve péntekje. Ez az Úr napja utáni nyolcadik nap. Ezen a napon a templomból délután a hívek a Jézus szíve litániát "végezve" mentek ki a kápolnához. A fogadalomtétel időpontja nem ismert, de 1991-ig, Csaba Lajos plébános haláláig a szokást gyakorolták.

A temetői kápolna

A szentsimoni temetőben levő kápolna a Lourdesi Mária tiszteletére épült 1899-ben.
Építtetője Kovács Viktória vergőzse 1859.XI.23.-án született, apja Kovács vö. András, édesanyja Bárdos Terézia. Apai nagyanyja az a Varga Örzse (sz.1797), akiről az udvarból származó valamennyi személy a vargaörzse=torzulva vargörzse, vergörzse, -vergőzse tapadéknevet kapja. Az elnevezés oka feledésbe merült. Viktus néven 1903-ban a lejegyzett hiteles párbér jegyzékben a vergőzse udvarhoz van feljegyezve, de házszám nincs megadva. Az 1904-1905-ben már özv. Kovács Kálmánné miska sz. Kovács Viktus szerepel a 48.házszám alatt. ( ez is a vergőzse udvarnak felel meg). Hosszú élete során buzgó katolikusként egyedül élt.

A kápolnához felszerelés is tartozott, amelyet a Csomor Ernő plébános história dómusában írt feljegyzés 1959 év végén igazol : "A temetői kápolna miséző felszerelés garnitúra (ruha, kehely stb.) melyet addig +Kovács Viktória leszármazottai otthon őriztek a templomba került használatra. A garnitúra régi, de alig használták. Értékes ruha." A temetőkápolnát 1960-ig Viktus néni után a Kovács miska hadból származó Malvin, és Margit néni gondozta. Akkor átadták az egyházközségnek, amely főként ravatalozóként használta kb. 25 évig. Mindenszentekkor miséztek is benne. 2003-ban a több mint 25 éve működő Szentsimoni Nyugdíjas Klub felújította a kápolnát. A lemezelési szakmunkát Csernus József készítette. A szükséges építő és segédanyagok anyagi fedezetét a szentsimoni alapítvány és az egyháztanács biztosította.2011-ben újabb felújításra szorult,amelyet Haklik Tamás végzett. A költségeknek a felét Ózd város önkormányzata biztosította

A helytörténeti gyűjteményről:

A kiállítás "előéletéről":
Szentsimonban az 1980-as évek második felében rendeztek először kiállítást a kultúrházban a Vöröskereszt szervezésében, kézimunkákból, hímzésekből szőttesekből. Főleg a "stafírungok" legféltettebb darabjai kerültek kiállításra 2-3 napra a nemzetközi nőnap, vagy március 15. kapcsán. 1995-től Szentsimonban évente megemlékezést tartanak a Don kanyari áttörés évfordulóján. 1996-ban először a kiállítás összekapcsolódott ezzel a megemlékezéssel. 2005-től állandó kiállítás nyílt az összegyűjtött emlékanyag felhasználásával. ( 26 személy segítségével).



A tárolókban többségében az eredeti fotók és dokumentumok vannak, a falon ezek kinagyított másolatai, néhány internetről letöltött segédanyaggal kiegészítve. Az asztalokon elhelyezett könyvek csak a keresztmetszetét adják a témának, bár van köztük néhány különlegesség. Az akkori ember lelkületének könnyebb megértését segítik a két világháború közti időszakból származó dalok, hangfelvételek. A kiállítás rendszeres látogatói Ózd város középiskoláinak történelem fakultációs osztályai és néhány általános iskolai felső tagozatos osztály, akik rendhagyó történelemórán ismerkednek meg a két világháborúval egy kis falu lakosainak szemszögéből.
A tárlókban lévő anyagokról:
A fotókon kívül érdekes egy naplórészlet Premsly erődjéből, Varga Viktor orvosi lelete, Kónya zsófi Zoltán vidám hangvételű képeslapjai és gyöngyfűzése, a kassai bevonulás térképe, egy levente oktatáson való részvételi könyv. Felvidéki bevonulási emlékérem, Csehországban gyártott kulacsok, Pál János apjának festett képeslapjai, a hadiárva Kiss Rózsa képe. Bellér József családja és levelezőlapjai a fogolytáborból 1946-os halálhíréig. A Felcsíki százados vezette "honfoglalás" térképe és adatai. A csíkszentsimoni testvérközségi kapcsolat eredményeként egy emléklap csíkszentsimoni Lakatos Gézáról. Stb.

Rövidített"tárlatvezetés"

Ízelítő a kiállítás anyagából fotótárunkban

Látnivalók