Simon és Júdás Tádé

Más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet. Simon – Lukács nyomán – a „zelóta” megkülönböztető nevet kapta. Mielőtt Jézushoz csatlakozott volna, a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott, amelynek tagjai a merényletektől sem riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Simont a hagyomány a kánai mennyegző vőlegényével is azonosította. Legendája szerint Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ezért fűrész ( kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként. Elválaszthatatlan társa, akit Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevez Thaddeusnak (héber „bátor szívű”, „elszánt”, „merész”). Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Ő a vesztett ügyek patrónusa.Simon-Júda tisztelete – a népnyelv nevezi őket így –a XI. században támadt föl igazán Németországban, bár ünnepüket már a Szent Jeromos-féle martirológium (IV. század vége) is október 28-ára teszi, Róma pedig a IX. századtól hivatalosan megemlékezik róluk.

Júdás Tádét kezében vándorbottal vagy újabb időkben Krisztus képmásával szokás ábrázolni. Tisztelete – nyilvánvalóan az Iskarióti Júdással való névrokonsága miatt – évszázadokon át mintegy lappangott, csak az újkorban bontakozott ki. Oltalmát, segítségét a korunkra annyira jellemző bonyolult, kilátástalannak tetsző, félreérthető emberi körülmények között, tanácstalanság, kétségbeesés idején keresik. Eredete talán Svédországi Szent Brigitta egyik látomása, amelyben Jézus kinyilatkoztatja neki, hogy mindig nagy bizalommal forduljon Tádéhoz

Simon Júda a védőszentje az alábbi templomoknak :

Esztergom : Össöd (1321, elenyészett), *Bajót, Laksárújfalu (Lakšárska Nová Ves, kápolna).
Nyitra : Bán (Banovce).
Besztercebánya ; Bacur (Bacurova, 1300), Pribós (Pribovce, XV. század), Felsőzsadány (Hornia Ždana, XVI. század).
Rozsnyó : Zabar, Szentsimon, középkori nevén Szentsimoné, Szentsimonúr (XIII. század), *Derenk (1731, eredetileg fatemplom), Csetnek (Štitnik 1734), Divényoroszi (Trhanová).
Szepes : Ábrahámfalva (Abrahamovce), Görgő (Harhov), Knyazsa (Knaža), Kokava, Ludrófalva (Ludrová), Námesztó (Námestovo), Szlécs (Sliač), Vidernik.
Kassa : Harapkó (Hrapkov, XVI. század), Somos (Drienov, 1706), Töltszék (Tulčik, 1741), Olysó (Olšov, 1749), Kuró (Kurov, 1841).
Eger : Barc (1332, elenyészett), Keszi (Tiszakeszi 1332, elenyészett). *
Szatmár:Kiskapos (Male Kapušany).
Pécs : Sumony (1721, későbbi titulusa Zsigmond), *Simontornya (1734), Nyomja (1759), Németmárok (1793), Szulok (1800).
Győr : Oka (Oggau) Középpulya (Mittelpullendorf).
Vác:Gomba (középkor, elenyészett). *
Kalocsa : Császártöltés (1786), Bezdán (1846).
Erdély : Csíkcsatószeg (Cetaţuia, 1848), Gyergyóalfalu, Esztelnek. A középkorban Holdvilág (Halwelagen, Hoghilag), Mátéfalva (Mattersdorf, Mateiaş), Szászpéntek (Pintak, Pintic) erdélyi szász faluk is Simon – Júdát tisztelték védőszentül. Búcsújukra a szentsimoniak egykor ludat hizlaltak, amelynek Simon lúdja a neve.



websas.hu

KEZDOLAP TÖRTÉNET
HÍREINK PROGRAMOK
TEMPLOM
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK
FOTÓTÁR
LETÖLTÉS
FÓRUMELÉRHETOSÉGEINK