Címerük:
aranyban leveles koronán álló, koronás,
fekete kétfejű sas
.

websas.hu

KEZDOLAP TÖRTÉNET
HÍREINK PROGRAMOK
TEMPLOM
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK
FOTÓTÁR
LETÖLTÉS
FÓRUMELÉRHETOSÉGEINK

Balog nemzetség

Hatalmas nemzetség, melynek őse Kézai kró­nikája szerint Friedburgi Altmann türingiai vitéz, ki I. Endre király alatt telepedett le hazánkban. Királyaink nagy uradalmakkal tüntették ki a vitéz nemzetséget. Így szerezték meg Balogot, Deren­csényt, Rimaszécset a szomszédos helységekkel. Ebből a nemzetségből több híres család szárma­zik, melyek a nekik osztályrészül jutott birtokok­ról nyerték neveiket; így a rimaszécsi Széchy,Derencsényi, Atfy és szerintünk még a Mikófalusi, Uza és Szászfai családok is. ­
A legrégibb adat a nemzetség gömöri szereplésére 1214-bő1 maradt ránk, amikor II. Endre megerősítette azt az egyezséget, amelyet a Balog ­és a Hangonyi-nembéliek egymással kötöttek. A hangonyi nemesek ugyanis a Balog-nembéli Ananias kiskorú fiainak, Tamásnak és Ivánká­nak hangonyi birtokát pusztították, ottani udvarbírájukat, tisztjüket meg­ölték, s ilyen jogtalanságokat követtek el rajtuk. A kiskorúak gyámjai, a Balog-nembéli Kázmér fiai, Péter és Konrád a király előtt perbe fogták a hatalmaskodó szomszédokat, kik mintegy 350 márka kárt okoztak a sértetteknek. Végre akként egyeztek meg, hogy a hangonyi nemesek 62 márkát fizettek a megölt tiszt vérdíjában és a sérelmek fejében. Balogi Ivánkának fia volt Miklós, ki ellen Hangonyi Máté 1297-ben az országbíró előtt pert folytatott. Az volt ugyanis ellene a panasz, hogy a tatárok 1285-i betörése alkalmával Hangonyi Máténak Berény (Boren) nevű várát erőszakkal elfoglalta s onnan rablólovag módjára a Hangonyi Máté jószágára kitört, azt elfoglalta. A küzdelemben Hangonyi Máté apját, Pétert megölték, őt pedig elfogták s vasra verve börtönre vetették. Az országbíró a sértettnek ítélte a perdöntő esküt, ki azt sok nemes előtt le is tette.
1300 körül már a Balog nemzetség több ágra szakadt. A Széchy ág bírta Rimaszécset, Urajt, Hangonyt és Balog egy részét, a Pest megyei Dunakeszit, Gődöt, Sződöt, a nógrádi Nötincs és Uzsa községeket, 1320-tól pedig Miskolcot is. A Derencsényi ág bírta Derencsényt, a hozzá tartozó szomszédos jószágokkal és községekkel, így Esztrényt és Laponyát is. Az Atfy ágé volt Balog vára és tartozékai: Meleghegy, Bugyikfal­va, Szilistye, Ispánmező stb., de ezenkívül Abaújban és Tornában is bírtak jószágokat. A nemzetségből országos hírű férfiak származtak, mint Széchy Dénes és Miklós szörényi bánok, Széchy Dezső, ki Károly királyt saját élete árán mentette meg az oláh háborúban (1330), kikről a nemzetségbeli családoknál külön-külön szólunk.
A nemzetség ősi címere: koronás, kétfejű sas, melyet a legrégibb időktől általánosan használnak.

­ A Széchyek III. Endre, az utolsó Árpád-házi király halála után bekövetkezett zavaros időkben I. Károly királynak voltak rendíthetetlen hívei. Széchy Miklós fiai, János, Péter, Beke, László, Miklós és Pál mesterek a rozgonyi csatában szerzett érdemeikért Miskolcon nyernek nagy jószágot. 1323-ban ismét kitüntette őket a király. Hű szolgálataikért Balog várát nyerik adományba, melyet a Balog-nembeli Attfyaktól, akik Csák Mátéval tartottak, elkoboztak. A rimaszécsi és balogi uradalmakon kívül már az ország déli részén is óriási jószágaik voltak, különösen Alsólindva környékén. Pest, Nógrád és Borsod megyében is nagy birto­kokat szereztek. 1320-ban Miskolc városára nyernek adományt. 1347­ ben néhai Széchy Péter fiai, Miklós horvát-szlavón bán és Ivánka királyi étekfogómester, aztán unokatestvéreik, néhai Dénes szörényi bán fiai: Tamás, Péter és János a nagy kiterjedésű Gömör megyei jószágaikra és Miskolc városára pallosjogot nyernek. Péter utódai, a felsőlindvai ág a felsőlindvai várat, a Vas megyei és szomszédos uradalmakat, Dénes utódai pedig Rimaszécset és a nagy gömöri uradalmakat kapták osztály­részül.

Széchy Péter, a felsőlindvai ág őse nógrádi főispán és szandai várnagy. Széchy Dénes, a rimaszécsi ág őse pedig szörényi bán, kir. főasztalnok, vitéz hadvezér, aki Bazaráb havasalföldi oláh vajda ellen védelmezte az ország határszéleit. Az ő kérésének engedve foglalta vissza a király Szörény várát, melynek báni méltóságát 11 évig viselte. Bazaráb oláh vajda azonban ravaszul rászedte a magyar hadsereget. Meghódolása után vezetőket adott a király és a magyarok mellé, akik egy hegyszaka­dékba csalták seregünket. Itt az oláhok a bércekről nagy sziklákat zúdítottak a magyarokra. A sereg nagy része, a magyar nemesség színe-java elhullott. A királyt is csak Széchy Dezső önfeláldozó tette mentette meg. Fegyverzetét és címerét cserélte el a királlyal és így az ellenség félrevezetve, őt gyilkolta meg a király helyett. Ez a hős férfiú Széchy Dénes bánnak volt a fia. Ilyenek voltak a Széchyek.

A felsőlindvai ágból kitűntek különösen III. Miklós, aki egész életpá­lyáján első országos méltóságokat viselt; bán, országbíró, majd nádor is volt (385). Fiai 1391-ben Zsigmondtól a szentgotthárdi apátság kegy­uraságát nyerték adományba. Ezek közül IV. Mikl6s 1409-ben kir. főtárnokmester, V. Péter pedig, akit Herczeg néven szoktak említeni az okiratok, 1393-ban Zsigmond királlyal elcserélte Újvárt és Középnémetit Körmendért. IIIl. Tamds komáromi főispán, 1439-ben Albert király kincstárnoka. II. Dénes nyitrai, majd egri püspök, végre esztergomi érsek, bíbornok. 1453-ban szentelte fel az esztergomi székesegyházat, melyet újjáépíttetett. IV. Tamás Vas megyei főispán, aki a mohácsi ütközetnél esett el l526-ban. Fia volt ennek István, aki 1535-ben magtalanul halt el. Halála után a felsőlindvai ág óriási birtokait a gömöri ág örökölte.
A rimaszécsi ágból IV. Péter fiai, János és Zsigmond 1414-ben a hangonyi pálos rendnek adományozást tettek. A család ebben a korban is megyénk néhány legvagyonosabb családja közt állott. Az 1427-i összeírás szerint Szentsimonon 55, Dobócán 55, Izsépen (ma Zsip) 8, Váralján 10, Dobrapatakán 5, Cakófalván 16, Szécsen 41, Hrussón 3 portája volt a Széchyeknek. Az 1448-i rigómezei ütközetben Széchy Imre,László és Tamás vettek részt. Széchy Miklós fiai, László és Péter 1460-ban hűtlenségük miatt Balogot elvesztették. Széchy László meg­szerezte az Abaúj megyei Enyicke várát, melybe 1500-ban vezették be. Széchy Ferenc az 1505-i híres országgyűlésen Gömör megye követe volt. V. Tamds 1588-ban szendrői főkapitány, vitéz katona. ő szerezte meg Kőszeg és Murány várakat. Murányra 1609-ben kir. adományt is szerzett 1610-ben kir. főasztalnok, 1612-ben Gömör vm. főispánja. Gyermekei közül II. György vitéz katona, akit 1593-ban több megyebeli nemessel a törökök elfogtak és Szabadka várába zártak, ahonnan azon­ban nemsokára kiszabadultak. Bocskay felkelése alkalmával a fejedelem mellett találjuk, aki udvari főkapitányává nevezte ki. Bethlen Gábor felkelése alatt is az erdélyi udvar mellett harcol, de később többször is urat cserélt. Szenvedélyes, erőszakoskodó főúr volt, aki mindenekfölött a saját hasznát kereste. Megyénkben is sok zavart okozott, ami arra indította ellenségeit, hogy 1625. szeptember 1-én megölették. Az ő leánya volt Széchy Mária, a költők murányi Vénusza, akinek Wesselényi nádorral való regényes egybekelése eléggé ismeretes.
Ill. Széchy Dénes gróf utódai terjesztették volna tovább a hatalmas törzset, de fiában, VII. Péterben 1685-ben magva szakadt a családnak. Leánya, Kata Nádasdy Ferenc grófhoz ment feleségül.