websas.hu

KEZDOLAP TÖRTÉNET
HÍREINK PROGRAMOK
TEMPLOM
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK
FOTÓTÁR
LETÖLTÉS
FÓRUMELÉRHETOSÉGEINK

Szentsimon történelmének kivonata:

Az egykori Gömör vármegye térképén az egyik legdélebbi település, a Bükk hegységtől északra a Hangony völgyében található, ma Ózd város része. Néprajzilag a sokat vitatott Barkóság közepe.

Az első említése Hangony-puszta néven a völgyről szóló legkorábbi, 1214-ből, származó oklevélből ismert. Ez bizonyítja, hogy eredetileg a Hangonyi nemzetség szállásföldjéhez tartozott, majd a rimaszécsi Széchy Balog nemzetség kapta királyi adományul. 1247-ben már Szentsimonúrnak nevezik, a templom védőszentjéről. Egy 1427-es összeírás szerint a falu Szécsi Miklós birtoka. Ekkor 55 portát jegyeztek fel, amelynek névjegyzéke szervezett (délvidéki?) betelepítésre utal. Templomának freskói 1330 és 1423-as évekből származnak.

Fülek elfoglalása után 1554-ben Szentsimon a török a hódoltság peremén kettős adóztatású terület lett. 1553-ban Báthory Andrásnak még 25 portája volt a faluban és két új házat is építtetett, de rövidesen elkezdődött az elszegényedés. A szomszéd faluban épített hangonyi pálos monostort is elpusztítja a török (1567-ben már pusztultként jegyzik fel). Ezzel újra a szentsimoni plébánia válik a környék egyházi központjává. Alsó- és Felső Hangony, Uraj, Susa és Jéne is ide tartozik, és az első iskolákat is itt létesítik.

1578-ban Széchy (III) Tamásé a falu, de egy 1588-as összeírásban már nem szerepel a birtokai között. A hitújítás viharai a templomon nyomon követhetők. 1650-ben készítik a templom festett famennyezetét. 1652-ben Wesselényi Ferencnek, 22 egész, 2 zsellér, 30 elhagyott és 15 paraszt portája volt itt. A következő hiteles adat sokkal későbbi. 1683-ban a török (Thököly segédcsapatai?) felégette a falut. 1687-re a lakosság teljesen elfogyott, rövid időre lakatlan község lett. 9 megmaradt család visszatért, akiknek leszármazottait tapadéknevekkel azonosítják. 1700-tól gyarapodni kezdett a község, többen visszatértek, de újak is költöztek ide. 1785-ben már 67 család élt itt 423 lélekszámmal.

1730-ban gróf Csáky Imre bíboros megvette Szentsimont. A birtokot tiszttartó (Kovács gazda) útján irányították, akinek házat is építettek. Ez lett később a Község, majd Tanácsháza, napjainkban pedig a közművelődést szolgálja. Az 1867-es jobbágyfelszabadításkor 42db 24 holdas telket osztottak ki. A maradékot a Csákyak eladták az 1890-es években Miklovics rimaszombati ügyvédnek, aki Grossz Jánosnak adta tovább. Ő a Fenyvesallya alatt egy tanyán építtetett, amit később a Dobos testvérek béreltek, majd TSZ tulajdon lett.

1911-ben új templom építését határozták el, de a világháború miatt soha nem épült föl. Trianonban Csehszlovákia országhatárát a község északi határvonalán húzták meg. 1911-től kövezett út kötötte össze Ózddal, ahol az 1846-ban létesült vasgyár gyors fejlődésnek indult.

A Felvidék visszacsatolásával megszűnt a község határán az országhatár, de a korábbi rimavölgyi kapcsolatok nem álltak helyre. A világháborúknak 61 áldozata volt. Egyre többen vállaltak munkát Ózdon, de nem költöztek be a városba. 1970-ben 1234 a lakosok száma. A község 1979. január 1.-én egyesült Ózd várossal , amellyel már összeépült, ezzel megszűnt közigazgatási önállósága.
A gazdasági-társadalmi változásokat több szakdolgozat is elemzi. Történetének egy-egy szakaszát helytörténeti gyűjtemény is bemutatja.